udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 46 találat lapozás: 1-30 | 31-46

Névmutató: Csete Örs

2007. március 26.

Mezőségi Szórványkollégiumot és Oktatási Központot avattak március 24-én Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai és Illyés Közalapítvány, illetve a magyar Oktatási Minisztérium támogatásának köszönhetően. Az alapítvány a válaszúti magyar oktatás újraindulása óta próbál szállást és ellátást biztosítani a környékbeli óvodásoknak és iskolásoknak. A gyerekek létszáma 1999 óta négyről hatvannyolcra emelkedett, ezért 2001-ben új szórványkollégium építését kezdeményezték, emlékeztetett Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke. Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány elnöke leszögezte: „egy megszűnőben lévő alapítvány kuratóriumának elnökeként azt mondom, a magyar támogatásrendszerben meg kellene találni a módját, hogy ezek a szellemi végvárak megmaradhassanak”. Stark Kallós Zoltánnak mondott köszönetet: „Mentetted a magyar múltat, és mented ezzel a tetteddel a magyar jövőt. ” Az Apáczai Közalapítvány 2000-ben tíz ezüstérem kibocsátását hagyta jóvá, amelyeket a legjobb projektvezetőknek és azoknak a munkatársaknak ítéltek oda, akik a legtöbbet tettek az alapítványért. Az évek során hetet már átadtak, ez alkalommal adták át az utolsó hármat Válaszúton. A három érmet most Stark Ferenc, Vián Andrea és Csete Örs, az alapítvány igazgatója vehette át. Kötő József volt oktatási államtitkár kifejtette: ma is, itt, a végeken kell védeni a magyar nemzetet, persze ezúttal nem fegyverekkel, hanem tudással. – Itt ma egy rendkívül fontos végvárat avatunk – mondta. Ide gyűjtik be a „hadat”, amely a nemzeti megmaradásért küzd majd. Főt kell hajtanunk azok előtt, akik ezt létrehozták, mert országépítők és országmentők voltak – fejezte be. Kettős ünnep volt, nemcsak egy új „végvárat” avathattak, hanem Kallós Zoltán születésnapi köszöntője is elhangzott. Kallós Zoltán saját földjét adományozta a kollégium létrehozására. /Dézsi Ildikó: Újabb „szellemi végvárat” adtak át Kolozs megyében. Közel hetven diáknak biztosít otthont a válaszúti szórványkollégium. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

2010. július 21.

Legyen menő a magyarlakta területekre kirándulni"
Kérdezett:: B. D. T.
A projekt lényege a nemzeti összetartozás gondolatának korszerű, fiatalos megjelenítése. Valóban „kötelező tananyag” leszünk a magyarországi diákok számára? [interjú]
Parlament előtt a határon túli osztálykirándulások kiterjesztéséről szóló határozattervezet, amelynek értelmében a magyar állam átfogó oktatási programot indítana a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar közösségek megismerése, személyes kapcsolatok kialakítása céljából. A határozattervezet iskolai emléknap bevezetését javasolja a Nemzeti Összetartozás Napján (június 4.), 2013-tól normatív rendszerben támogatná a határon túlra szervezett osztálykirándulásokat, létrehoznák a Magyarság Háza nevű oktatási és közművelődési intézményt, amely a Magyarország határain kívül élő magyar közösségeket mutatná be. Az Apáczai Közalapítvány 2009-ben indított Határtalanul! pilot programja keretében idén május-júniusban hatezer magyarországi középiskolás látogatott meg egy kisebbségi magyar közösséget. Az eddigi tapasztalatokról Csete Örsöt, a közalapítvány vezetője mesél:
– 2009 óta azon dolgozunk, hogy a Határtalanul! pilot programot lebonyolítsuk és a tapasztalatai alapján kidolgozzuk az említett parlamenti határozatban jelzett iskolai emléknap, külhoni kirándulás és a Magyarság Háza koncepció tervét. Hogyan függ ez a három dolog össze? A pilot program kapcsán először csak az osztálykirándulás ötlete volt meg, aztán az előkészítő kutatásunk során lett világossá, hogy az utazás önmagában nem elég: ekkor tettük mellé, hogy a „külhoni témát” az osztálykirándulásokon túl is be kell vinni a közoktatás falai közé. Majd belefutottunk abba, hogy nincs egy hely Magyarországon, ami mindennek a módszertani megvalósításában segíthetne, nincsen Magyarság Háza.
A kiutazóknak – és minden középiskolásnak és egyetemistának – fotópályázatot hirdettünk, mutassák be, ők hogyan látták a „határon túlt”. Az iwiw és a Facebook oldalakon klubokat indítottunk a projektnek, egy hónap alatt számos rajongónk lett. A youtube-ra is feltöltöttünk 25 filmet, amit az utazásokról készítettek az iskolások és a tanárok. A honlapunkat egyfajta külhoni kirándulást segítő felületté alakítjuk, felhasználva ehhez a pilot projekt 182 útjának útvonalát, beszámolóit, képeit. Az Apáczai Közalapítványnál pályázó, az utazásokon résztvevő pedagógusok hozzáállása lelkes és elkötelezett. A pedagógusoknak kulcsszerepük van a projekt sikerében: ha a határon túli utazások jól sikerülnek, ha a hazaérkező diákok elégedettek lesznek a résztvevő 132 iskolában, akkor az inspirálni fogja a többi – most még nem utazó – diákot (és szüleiket is!), hogy jelezzék az iskolájuk vezetése felé, hogy ők is szeretnének utazni. Az iskola pedig majd jelzi a fenntartónak, jelzi nekünk, jelzi a politikának. És ez egy „alulról jövő” bátorítás lehet arra, hogy a program folytatódjék. Úgy tapasztalom, jelentős háttértámogatásra lesz szükség ahhoz, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja tényleg az „összetartozás” napja lehessen az iskolákban. A Határtalanul! pilot programban részt vevő pedagógusok közül többen beszámoltak arról, hogy számos kollégájuk nem rendelkezik személyes tapasztalatokkal a külhoni magyarságról, és sokan nem tudják, milyen ismereteket kellene tanítani minderről. Nagy szükség van tehát kidolgozott óratervekre, előadók ajánlására, kapcsolódó országos és helyi programok generálására, az egész logisztikai támogatására. Mindez indokolja egy önálló intézmény, a Magyarság Háza létrehozását, amely a tanácsadás mellett szakértőket, így történészeket közvetíthet ki az iskoláknak a külhoni magyarságot bemutató órára, a június 4-i iskolai emléknapra. A ház persze emellett oktatási centrum is lenne, kiállításai, interaktív felületei mind azt a célt szolgálnák, hogy bemutassa azt a helyzetet, miszerint Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, és miképpen lehetne ezt az adottságot a jövőben a nemzet javára fordítani. Olyan intézményre volna szükség, amely ezen kívül kedvet ad látogatóinak a szomszédos országok magyarlakta területeinek személyes felfedezésére. Csak akkor lesz a Magyarság Házának jövője, ha a nemzeti összetartozás gondolatát korszerűen, fiatalosan tudja megjeleníteni és megértetni.
- Milyen konkrét ötleteket támogatnak?
– Az Apáczai Közalapítvány keretében kétféle utazást támogatunk: az egyik egy körutazás, annyi sajátossággal, hogy néhány szakmai programelemet is be kellett illeszteni az útitervbe. Például a közgazdaságot tanuló osztály látogatást tesz egy OTP bankfiókban, a forgácsoló osztály ellátogat egy magyar gépipari vállalkozó üzemébe, az ács-állványozó osztály felmegy néhány padlásra ácskötéseket nézni, satöbbi. És persze ezek mellett megtekintik mindazokat a hagyományos turisztikai nevezetességeket, amit „illik” megtekinteni. A másik fajta utazás inkább táborozás jellegű, ahol a magyarországi szakközépiskolások egy határon túli, hasonló profilú magyar testvérosztállyal valami művet hoznak létre közösen, olyan valamit, ami kapcsolódik az általuk tanult mesterséghez. Például egy vízvezeték-szerelést tanuló csoport Szabadkán, a helyi magyar szakiskola udvarán egy szökőkutat épített: a magyarországiak készítették a vízvezetéket, a szabadkai magyar fiúk a kőművesmunkát végezték és közösen burkolták mozaikkal. Egy másik példa, hogy egy nemzetközi hírű magyarországi hegedűművész egy magyarországi és egy erdélyi zeneiskola diákjainak tart Erdélyben kurzust. Ezek a projektek egy-egy közös cselekvésen keresztül összehozzák a részt vevő gyerekeket, tanár kollégákat. A projektet előkészítő kutatásunk szerint a magyarországi szakiskolai osztályok tanulóinak 42 százaléka még soha nem járt a szomszédos országokban. Nem azért, mert nem szerettek volna, hanem azért, mert nem volt rá lehetőségük. Óriási dolog, hogy egy busznyi fiatalnak közel a fele életében először eljuthat a magyarlakta területekre, és ott a kulturális és szakmai élményeken túl emberi kapcsolatokra tesz szert.
- A közalapítvány honlapján közleményben üdvözölték a Fidesz képviselői által benyújtott határozattervezetet, amely egyébként hivatkozik is az Apáczai pilot programjára. Abban a kontextusban, hogy utólag egyesek (pl. a Jobbik elnöke) megpróbálták kisajátítani az intézményesített határon túli osztálykirándulások ötletét, talán jó lenne tisztázni, honnan jön a projektterv.
– A határon túlra irányuló osztálykirándulás egy alkalmas eszköz lehet a magyarországi diákok külhoni magyarokkal kapcsolatos tudatlanságának lebontására – az alapgondolat az Apáczai Közalapítvány projekttervei között már 2001-ben megjelent, akkoriban azonban nem tudtunk az ötlethez forrást is hozzárendelni. Az elképzelést aztán beépítettem az általam írt Magyariskola Programba, amit a Régió 2006/1. számában publikáltam. Két évvel később írtam meg azt a pályázatot, amely 220 millió forintot hozott az országos kiterjedésű külhonba irányuló tanulmányi kirándulás pilot-jára. Tavaly december 4-én közölt cikkemben a külhoni „nagy osztálykirándulást” a történelmi fiaskó megismétlődésének legjobb ellenszereként ajánlottam az olvasók figyelmébe, és ugyanitt javasoltam a Magyarság Házának megalapítását is. Egy jó projektötlet persze sok embernek eszébe juthat. A puszta ötletnél azért jóval továbbléptünk: kidolgoztuk és most ki is próbáljuk, hogyan lehetséges több százezer fiatalt bevonni és élményekkel, tudással megajándékozni a külhoni magyarság megismertetése érdekében. Bízom benne, hogy nem fullad be forrás hiányában ez a program is, mint korábban jó pár a külhoni támogatási területen. Remélem, a politikai „hátszél” a program kiterjedését eredményezi.
- Testvériskola-programok eddig is működtek, illetve a már a kilencvenes években kialakuló testvértelepülés-kapcsolatok révén eddig is nyílt lehetőség a kommunikációra, ismerkedésre. Miben hoz újat a Határtalanul! program?
– A Határtalanul! programnak egyrészt sajátossága, hogy a teljes Kárpát-medencére kiterjed, ami azt jelenti, hogy például a pilot programban bármely magyarországi szakközépiskola bármely magyarlakta területekre szóló utazásra pályázhatott bármennyi kiutazó gyerekkel..
Másik jellemzője a programnak – és talán a leglényegesebb! –, hogy egy szemléletmódot igyekszünk Magyarországon a fiatalok között elterjeszteni: hogy a magyarlakta területekre kirándulni fiatalos, klassz, menő dolog. A külhoni kirándulás ugyanis nem lehet csak a jobb iskolák kiváltsága, nem lehet pénzkérdés, világnézeti kérdés. Ezért a program operatív tervezésekor korántsem csak osztálykirándulásokban gondolkodtunk, hanem egy országos – jobb híján használom ezt a szót – „mozgalomban”, egy olyan közhangulat megteremtésében, amelynek keretében „trendi” a külhoni utazás, az ottani kapcsolatok, a külhoniakról szóló tudások.
- Mi történik, ha valaki egyszerűen nem akar részt venni egy ilyen kiránduláson? Minden diák irtózik a „kötelező” szó hallatán. Valóban „kötelező tananyag” leszünk számukra?
- – Jelenleg a projekt kipróbálása pályázati formában történik, így ha egy diák nem akar részt venni, könnyen találnak a helyére másikat. Nem kétséges a számomra, hogy ha sikerül „trendi” cselekvésként elfogadtatnunk a fiatalok körében a külhoni kirándulás tényét, akkor inkább azzal kell megküzdenünk, hogy többen szeretnének jönni, mint a források szabta lehetőség. Véleményem szerint egy „kötelező” rendelkezés az iskola vezetését kötelezi, és nem a diákokat: az intézményvezetésnek pedig az a feladata, hogy megtalálja azt a megvalósítási formát, amely a leginkább célravezető és kivitelezhető. Csak egy példa: miért ne lehetne, hogy az Összetartozás Napján több magyarországi iskola valamilyen közhasznú cselekedetet végez (papírt gyűjt és leadja, parkot tesz rendbe) és a befolyó – nyilván szerény, de nem is ez a lényeg! – bevételt felajánlja egy-egy szórványban működő magyar iskolának? A közösségért végzett munka örömét, a felajánlás gesztusát a mai Magyarországon égető szükség lenne újratanulni. „Kötelező tananyag” lesz a külhoni magyarság? Ami engem illet, ennek nagyon örülnék. Egy ügyes iskola ezt nyilván úgy oldja majd meg, hogy a diákok szemében ne a „kötelező” szó hangsúlyozódjék, hanem a „lehetőség” szó. A lehetőség egymás megismerésére, megértésére, adott esetben a szolidaritásra. A projekt legfontosabb társadalmi eredményének Magyarországon azt a tovagyűrűző hatást tartom, amely a kiutazó diákok mellett a családjukat, személyes környezetüket érinti. Hazaérkezik a diák, és otthon elmondja az élményeit, elmeséli, hogy jól érezte magát, és bármiről beszél, a külhoni magyarságról fog beszélni. Ez sok szülő, nagyszülő fejében fog apró kis változásokat eredményezni. Egy rétege lehet a projekthatásoknak a kialakuló személyes kapcsolatok nemzetpolitikai eredménye: a Trianon-trauma, valamint a 2005. december 4-i trauma közös feldolgozása, meghaladása. A projekt erősíteni fogja – vélhetően elsősorban szórványkörnyezetben – azt az érzést, hogy „nem vagyunk egyedül, számon tartanak minket, értékesek vagyunk”. Én korántsem tartom lebecsülendőnek ezt a lelki aspektust. De például teljesen más jellegű hatás következik abból is, hogy a kirándulók külhonban fognak megszállni, étkezni, kulturális javakat fogyasztani, reményeim szerint évente százezres létszámban.
- Egyre gyakoribb, amikor az Erdély-láztól megittasult honfiak a ló túlsó oldalára esnek, eljönnek a skanzenbe „igazi magyarokat” nézni. Némileg a már működő testvériskolai programok is azt igazolják, hogy egy ilyen párnapos vagy –hetes itt-tartózkodás során gyakorlatilag nem látható meg "Erdély igazi arca".
– Egyetlen látogatástól, egy emléknaptól, a Magyarság Házától azonnali csodát nem lehet várni. Elég arra gondolni, hogy hány év lemaradását, hány dolog megbeszéletlenségét, hány cselekvés elvégzetlenségét kell közösen bepótolnunk. A csoda, „Erdély igazi arca” első pillantásra nem fog megmutatkozni a többségnek, hiszen ez egy hosszú, soktényezős folyamat. A pilot programunk keretében is van már egy társaság, akik bár májusban jöttek haza Erdélyből Budapestre, de ahogy elmondták, már szervezik, hogy augusztusban néhányan visszautazzanak. Bizonyára lesz közülük olyan, aki később megint vissza fog menni, és majd átlát azokon a toposzokon, amelyekre a kérdés utal. És ha majd a parlamenti határozathoz kormányhatározat, és ebből következően a program kiterjedése is társul, akkor egyszerű statisztikai kérdés lesz, hogy egyre több az olyan fiatal, aki előbb-utóbb Erdély igazi arcát is meglátja, megismeri és megérti. Transindex.ro

2010. július 23.

Tusványos: egységes, korszerű és versenyképes Kárpát- medencei magyar oktatást!
(MTI) – Egységes, korszerű, jó minőségű és versenyképes Kárpát-medencei magyar oktatást kell kialakítani, amelynek azonban meg kell teremteni a feltételeit – ezt a gondolatot fejtették ki csütörtökön a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) délelőtti fő előadásán.
Réthelyi Miklós, a magyarországi nemzeti erőforrás minisztere felhívta a figyelmet, hogy az oktatás, az egészségügy, a szociális helyzet, a kultúra és a sport egymással szervesen összefüggő területet alkot a társadalom és az egyén életében. A minisztérium éppen arra törekszik, hogy ezek az ágazatok egységes rendszerben működjenek, ugyanakkor mindegyikben szakszerű módon alkalmazzák a sajátosságokat is. Fontosnak nevezte a "fenntarthatóság pedagógiáját", az új viselkedéskultúra kialakítását, azt, hogy e komplex nevelés eredményeként az emberben belső indíttatású értékrend alakuljon ki, miközben megszerzi a szükséges természettudományi és humán ismereteket, kialakítva a szociális érzékenységet is.
Kötő József parlamenti képviselő, az oktatási bizottság tagja maga is fontosnak nevezte, hogy Kárpát-medencei méretekben fogjuk fel a magyar nemzet fogalmát. Szerinte egy kisebbségben élő közösségnek olyan közösségnevelő módszert kell kidolgoznia, amely segíti fennmaradását, versenyképességét a XXI. századi modern világban.
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora ugyancsak állást foglalt az egységes Kárpát-medencei szintű magyar oktatási hálózat kialakítása mellett.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus-szövetség elnöke a kárpátaljai magyar oktatás helyzetét vázolta fel, célként fogalmazta meg a magyar oktatás tekintélyének helyreállítását. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora kifejtette: Romániában a magyar oktatást "teljes vertikumában", vagyis az óvodától az egyetemig kell megszervezni, biztosítva a folyamatosságot, és a román államnak is be kell szállnia a finanszírozásba. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója úgy fogalmazott: térségünkben a nacionalista és a modernizációs politikák különböző arányokban keverednek, de még mindig a magyar nyelvhasználatért folyik a küzdelem. Népújság (Marosvásárhely)

2010. október 11.

Már 2014-ben megnyílhat a szamosújvári magyar iskola – Több száz mezőségi gyermek tanulhat magyarul a szórványintézményben
Önálló magyar iskola alapkövét – a jövőnek szánt üzeneteket tartalmazó időkapszulával – helyezték el szombaton Szamosújváron, remények szerint már 2014-ben megkezdheti első tanévét több mint 30 mezőségi szórványtelepülés ifjúsága. A Kemény Zsigmond Mezőségi Magyar Oktatási Központ a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány 12, és a szamosújvári Téka Alapítvány 10 éve indított szórványoktatási programját teljesíti ki, amellyel hosszú távon biztosítanák a szórványközösség minőségi magyar nyelvű oktatását. Ezt segítik Válaszúton az 1–4., Szamosújváron az 5–12. osztályosok számára épített kollégiumok, ahol eddig mintegy 300 gyermek számára biztosítottak szállást és ellátást, lehetővé téve számukra az anyanyelven történő tanulást. Nem szokványos módon a Szamosújvári Helyi Tanács egyöntetűen szavazta meg a magyar iskola megépítésére szánt 8000 négyzetméteres telek kiutalásáról rendelkező határozattervezetet.
Az alapkőletételt megelőzően Szamosújvár épített örökségéből, a város életének mozzanataiból és történetéből kínált ízelítőt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem diákjainak a Téka Alapítvány székhelyén megnyitott tárlata.
„A Téka húsz éve épít, többek között fiatal, lelkes és erős közösséget is, de eddig az iskolaközpont a legfontosabb projekt. Az ötlet négy évvel ezelőtt született meg a helyi pedagógusok és döntéshozók jóvoltából” – hangzott el Balázs–Bécsi Attila köszöntő beszédében, majd a kivitelező Arcon cég igazgatója, Gönczi István bemutatta a Szervácziusz László által tervezett épületet. „A beton- és téglaszerkezetű épület egyik ágának földszintjén és emeletén osztálytermeket, a másik ágában bölcsődét és óvodát, elülső részében pedig még egy osztálytermes részt építünk. A főbejárat fölött a Tékát és Szamosújvárt jelképező elemeket tartalmazó tornyos szerkezetet létesítünk” – részletezte Gönczi.
„Pénzzel a bolond is tud építeni, de pénz nélkül csak az, akinek hite van” – mondotta Orbán Viktor magyar kormányfő gyermek- és családügyi tanácsadója, Révész Máriusz, aki kiemelte: „Ott épülnek csodák, ahol ember és ember mögött közösség van.” Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja szintén értékelte a Szamosújváron „önerőből és összefogásból létrejövő intézményt”. A magyarországi Apáczai Közalapítvány igazgatója, Csete Örs a magyarság házának nevezte az épülendő központot. „Be kell gyűjteni mindent, még a szavakat is” – idézte Kányádi Sándor szavait az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor hozzátéve: be kell gyűjteni a szórványgyerekeket is. Az eseményen Nagy Bercel, a Szülőföld Alap Oktatási Kollégiumának elnöke Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikájáért felelős helyettes államtitkár üzenetét tolmácsolta, az Oktatási Államtitkárság főosztályvezetője részéről pedig Varga Attila köszöntötte a jelenlévőket. Felszólalt továbbá az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Szép Gyula, Románia elnökének tanácsosa, Eckstein–Kovács Péter, Veres Valér tanácsos, Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke, Nagy Zoltán és László Attila kolozsvári alpolgármester is. A helyi döntéshozók közül Török Bálint alpolgármester és Ovidiu Drăgan polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepély után a felszólalók egy része segédkezett az alapkövet jelképező időkapszula betonba öntésében.
Az időkapszula az iskolaalapítók jövőnek szánt üzenetét tartalmazza. Elhelyezték benne a telekkiutalásról szóló tanácsi határozat szövegét, az iskolaalapító okiratot, az iskolaalapító felhívást és azok névsorát, akik 2006 decemberétől 2007 közepéig aláírásukkal támogatták ezt a törekvést, Az én iskolám témában I–XII. osztályosok számára meghirdetett vetélkedő legjobbnak ítélt rajzait, verseit, prózai írásait, a Téka Alapítvány, a válaszúti Kallós Alapítvány és a szamosújvári Czetz János cserkészcsapat ismertetőjét, valamint Juhos Kiss János széki származású költő versét. Az időkapszula a majdani iskola bejáratának bal oldalán helyezkedik el, pontos helyét emléktáblával jelzik majd.
A 650–700 gyermek befogadására alkalmas bölcsődét, óvodát, általános iskolát, líceumot és szakiskolát is magába foglaló beruházás összértéke, az iskola felszerelésével együtt 12 630 000 lej. A projektet a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont példájára kiviteleznék, az építkezést a magyar és román kormány, illetve alapítványok fedeznék, egyelőre meghatározatlan arányban.
A 60 ezer euró értékű tervezés költségeit az RMDSZ és a magyar kormány segítségével fedezhettük. Az építkezés elkezdését a magyar fél eddig 40 millió forinttal támogatta. Ígéretet kaptunk, hogy 2014-ig az iskolaépítés benne marad a finanszírozást lehetővé tevő, Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok projektben – mondotta Balázs–Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke. – A kivitelezés során megtörténhet, hogy a tervezettnél nagyobb összeget kell befektetni, de remélem, hogy a dévai iskolához hasonlóan megtaláljuk a forrást, és sikerül megépítenünk a központot. Az alap elkészítése 2011 áprilisáig tartana, reális elvárásaink szerint, ha minden a megfelelő ütemben halad, a központ négy-öt év múlva készülne el – tájékoztatott az alapítvány elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogy az oktatási központ létrehozása után a helyi polgármesteri hivatallal kötött szerződés szerint a Téka Alapítvány célkitűzése a projektbe foglaltak alapján kialakítani a központ intézményes hátterét is.
Balázs–Bécsi Attila alapvető célnak tartja kiemelni a magyar diákokat a vegyes tannyelvű oktatási környezetből, továbbá anyanyelvű szellemiségű nevelést és oktatást biztosítani számukra egy önálló magyar iskolában. A válaszúti kollégiumban lakó kisdiákok a válaszúti iskolában tanulnak, majd onnan a szamosújvári kollégiumba kerülve, jelenleg a város négy különféle iskolájában folytatják tanulmányaikat, magyar nyelven. „Szamosújváron jelenleg a magyar gyermekek négy intézményben tanulnak öt épületben, van olyan tanár, aki három épületben tartja óráit. Ilyen körülmények között nem alakulhat ki egy összetartó, igényes magyar tanulói közösség. A jelenlegi helyzetben veszélyt jelent továbbá, hogy a szülők a minőség miatt eltekintenek az anyanyelvű oktatástól, és az egyre korszerűbb román iskolákba íratják gyermekeiket” – magyarázta Balázs–Bécsi Attila.
Nem szokványos jelenet, amikor egy román többségű helyi tanács tekintélyes méretű belvárosi telket utal ki önálló magyar iskola megépítéséhez. Balázs–Bécsi Attila ezt csak részben magyarázta a pártok közti koalíciós egyezséggel, hiszen a határozattervezetet mindenki egyöntetűen megszavazta. Az alapítvány elnöke úgy értékelte, a városban húsz év alatt megszületett egy olyan hangulat, miszerint a magyarokat megilleti egy önálló iskola. Kiderült, a szamosújvári iskolák vezetősége sem fél attól, hogy „elveszítené” a magyar osztályokat, néha inkább mintha szívesen „szabadulnának” az azokkal együtt járó plusz gondoktól. Balázs–Bécsi Attila elmondta, hogy miután a Petru Maior-líceumban három éven át sikerült két magyar kilencedik osztályt indítani, az idén a második kilencediket már az Ana Ipătescu iskolában kellett beindítani. A majdani szórványiskola a város négy intézményében szétszórtan tanuló gyerekeket gyűjtené egyetlen iskolába: a Válaszútról bekerülő kisdiá­kok 5. osztálytól a szamosújvári kollégiumtól öt percre, a távolsági autóbuszállomás közelében, a Fermei utcában megépülő intézményben tanulnának érettségiig. Az oktatási központ létrehozása egyébként nem vezet egyetlen magyar iskola vagy osztály megszűnéséhez sem, jó eséllyel megszüntetné vagy lényegesen visszaszorítaná viszont azt a jelenlegi gyakorlatot, miszerint a szórványtelepüléseken a magyar szülők jelentős része más lehetőség híján román nyelven taníttatják gyermekeiket.
SALLAI ANDRÁS LORÁND , Szabadság (Kolozsvár)

2010. november 12.

Szórványmagyarság Napjának bevezetését kezdeményezik
Legyen a Szórványmagyarság Napja jövő évtől minden esztendő február hónapjának utolsó napja Magyarországon - ezt kezdeményezi 26, a külhoni magyarsággal foglalkozó magyarországi civil szervezet, amelynek képviselői pénteken Budapesten tartottak a témában tanácskozást. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója a tanácskozás után közölte: ez a nap a különféle kulturális események, tevékenységek, szakmai programok révén a nemzet figyelmét a világban szétszórtságban, szórványban élő magyarokra irányíthatja.
Egyúttal azt is javasolják a magyar kormánynak, hogy a magyar uniós elnökség ideje alatt Magyarország kezdeményezze, hogy minden szökőévben - azaz négyévenként - legyen a szökőnap a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Napja az Európai Unióban.
Ez a nap segíthet rávilágítani arra, hogy Európa egyik fontos és feladhatatlan adottsága az a multikulturalitás, amelyet a területén élő nemzetek, nemzetiségek és etnikai csoportok gazdagítanak. A szökőnap egyúttal azt is szimbolizálja, hogy ezek a közösségek jelentik azt a többletet, amely Európát a kulturális sokszínűség kontinensévé teszi - mutatott rá Csete Örs.
Kiemelte: Európa a kisebbségek kontinense. Kutatások adatai szerint Európában összesen hozzávetőleg 105 millió ember tartozik valamelyik nemzetiségi, etnikai kisebbségi csoportba, amely Európa 770 milliós lakosságának 14 százalékát jelenti, azaz minden hetedik európai valamilyen etnikai kisebbség tagja. A magyarság sem kivétel ez alól. Hozzátette: a világ összmagyarságának közel negyede él Magyarország politikai határain kívül, Dél-Amerikától Kalotaszegig. A határon túli magyarok hetven százaléka ráadásul nem tömbben, hanem más nemzetekkel keveredve, szétszórtságban, más szóval: szórványban él. Mint kifejtette: a szórványlét automatikus velejárói az elégtelen anyanyelvi infrastruktúra, a hiányos magyar intézményrendszer.
"Szórványban, ahol a magyarság kisebbségben él, nagyon sok ember billeg a magyarnak lenni és a nem magyarnak lenni lét között. Magyarországnak alapvető kötelessége segíteni, hogy ez a billegés a magyarnak lenni irányába mozduljon el, ugyanis rajtunk kívül egyetlen országnak sem áll érdekében elősegíteni a szórványmagyarság megmaradását" - fogalmazott Csete Örs, a tanácskozást életre hívó Apáczai Közalapítvány igazgatója.
A konferencián résztvevő 26, a külhoni magyarsággal foglalkozó magyarországi civil szervezet vezetője egyetértett abban, hogy nem szabad lemondani a világ összmagyarságának csaknem húsz százalékát kitevő szórványmagyarságról, ezért a civilek az eddigieknél hangsúlyosabban kívánják felhívni a magyar közvélemény figyelmét a kisebbségben élő külhoni magyarok ügyére. A tanácskozás résztvevői hasznosnak tartanák, ha egyúttal Európa figyelme is élénkebben irányulna az európai nemzeti és etnikai kisebbségekre. MTI

2010. november 15.

Tanácskoztak a határon túli magyarsággal foglalkozó szervezetek
Szervezetünk meghívást kapott a magyarországi bejegyzésű, határon túli magyarsággal kapcsolatban érintett szervezetek tanácskozására. A budapesti Klebelsberg Kultúrkúriában november 12-én megrendezett összejövetelen az Apáczai Közalapítvány igazgatója, Csete Örs elmondta, hogy a magyar kormány szeretne elmélyültebb, harmonikusabb egységet kialakítani az anyaországi és az államhatárokon túl élő magyarok között. Ezt az elképzelést a „szórvány” fogalomkör köré szeretné kiépíteni. Ez a fogalom hívebben hangsúlyozza a Magyarországon kívül élő magyarok helyzetét, mint a kisebbség, hiszen ők sem kisebbek senkinél, csak szétszórtan, de ugyanúgy a nemzettest részei.
A tanácskozáson döntés született arról, hogy javaslatot teszünk a kormány felé, hogy minden év február 28-át, illetve szökőévenként február 29-ét a szórvány napjává nyilvánítsa. Ez a nap talán minden évben jobban és jobban segítene a magyar társadalmi tudatba beépíteni a nemzet egybetartozásának fontosságát. A bizottság továbbá kéri, hogy Magyarország az Európai Unió soros elnöksége alatt tegyen javaslatot február 29-ének egy egységes európai szórványnappá nyilvánítására, hiszen az Európai Unió területén élő lakosság 17%-a kisebbségi sorban él. Ezen keresztül a határon túli magyarság helyzetére uniós színtereken is hatékonyabban lehetne rávilágítani.
A tanácskozáson résztvevő szervezetek képviselői elmondták, hogy nagy örömmel vennék, ha a közöttük lévő kapcsolatok építéséhez segítséget kapnának. A Határon Túli Magyarok Információs Központja Alapítvány ennek jegyében fölajánlotta minden részvevő szervezetnek, hogy híranyagaikat rendszeresen megjelenteti a weboldalán. Együtt tudunk csak tenni egymásért. Kérünk minden olyan embert, aki a határon túli magyarok iránt elkötelezettséget érez, hogy beszéljen barátai, ismerősei előtt a szórvány fogalmáról. Kerüljön ez a szó jobban a köztudatba.
A témával kapcsolatos cikkeket, véleményeket az Együtt Egymásért rovatunkba várjuk nagy érdeklődéssel mindenkitől, aki szeretné közölni javaslatát, vagy bemutatni tevékenységét. A Határon Túli Magyarok Információs Központja Kiemelten Közhasznú Alapítvány honlapcíme: www.htmik.hu.
Balassa Bálint, Reggeli Újság (Nagyvárad)

2011. március 21.

Jó hangulatban küzdöttek meg egymással a „katonák”
Vidámság, játék, kreativitás: ebben a szellemben töltötték március 19-ét mindazok az általános iskolás diákok – szám szerint 68-an –, akik a Partium és Közép-Erdély legkülönfélébb csücskeiből érkeztek Kolozsvárra, az Adj, király, katonát vetélkedő országos döntőjére. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) fiataljai immár ötödik alkalommal hirdették meg ezt a versenyt, amelynek célja, hogy az iskoláskorú gyermekekben növelje, erősítse az összetartozás érzését, kiemelje a család fontosságát, elősegítse egymás jobb megismerését. Az Unitárius Kollégium díszterme meghitt helyszínt biztosított az egésznapos, jó hangulatú program számára, amelynek során a résztvevők valódi családdá kovácsolódtak össze.
Bardócz Csaba ikafalvi református lelkipásztor, a MIT egykori elnöke és a vetélkedő egyik szellemi atyja bevezetőjében elmondta: az idei verseny anyagát (meséket, verseket) összefoglaló szöveggyűjtemény országos szinten 2500 kisdiákhoz jutott el, a vetélkedő helyi szakaszát pedig 43 helyszínen rendezték meg. A résztvevők egyre nagyobb száma miatt idén két országos döntőt szerveztek: a székelyföldi diákok számára külön alkalmat biztosítanak április 2-án Sepsiszentgyörgyön. – Nem csak azt vesszük figyelembe, hogy mit tudtok és mennyire készültetek fel a szöveggyűjteményből. Arra buzdítunk, hogy merjétek megmutatni, elmondani, amit tudtok. Virtuálisan itt minden gyermek nagycsaládossá válik. Kívánom, hogy később az életben is legyetek mindannyian nagycsaládosok – fejtette ki Bardócz Csaba, aki Csete Örssel, az Apáczai Közalapítvány igazgatójával és e cikk szerzőjével együtt látta el a nap folyamán a verseny zsűrizésének tisztét.
Molnár Imola és Rácz Norbert műsorvezetők a különféle helyszínekről érkezett gyermekeket háromfős „családokra” osztották, majd első próbaként minden családnak nevet, címert és jelmondatot kellett kitalálnia és bemutatnia. A kicsik fantáziája szárnyalt, ugyanakkor igyekeztek kötődni a verseny szellemiségéhez, így a legtöbb családnév igazodott a szöveggyűjtemény anyagának bizonyos mozzanataihoz, és a címerek is leginkább a bátorság, az erő, az összetartozás, a szeretet érzetét sugallták, és persze a győzniakarásét. Elszánt küzdelem folyt az almákért, hiszen pontok helyett alma járt, amely ugyancsak próbára tette az ifjú „katonák” tűrőképességét, mivel a pont-almákat csak a nap végén ehették meg. A vetélkedők során nem csak a szövegek ismeretét díjazták, hanem a résztvevők ügyességét, kreativitását, ötletességét is, a próbák során a versenyzőknek többek között cipőfűzőket kellett gyűjteniük, fészket építeniük, akadálypályán átkelniük, lufit felfújniuk eldurranásig és még számtalan egyéb feladatnak kellett eleget tenniük, hogy megkaphassák a kiérdemelt almákat, amelyek megszerzéséért a nap vége felé közeledve már elszánt rablást is folytattak, próbára téve saját és a társaik tudását is. A diákok lelkesen és kellő komolysággal álltak a feladatok megoldásához, a kísérők és nézők pedig remekül szórakoztak a különféle megmérettetéseken.
A nap végére kialakult állás szerint harmadik helyen végzett a Csókák családja, a második helyet a Csonka család érdemelte ki, míg az első helyet A három pillangó nevű család szerezte meg, mindannyian értékes nyereményekkel térhettek haza. Természetesen senki sem távozott üres kézzel: a szervezők és a támogatók jóvoltából minden egyes résztvevő emléklapot és apró ajándékokat kapott, valamint a nyári ikafalvi Hun táborban való részvétel jogát, ahová Bardócz Csaba szervező hívta meg őket. Az ötödik Adj, király, katonát vetélkedő idén is hű tudott maradni szellemiségéhez, bebizonyítva, hogy az általános iskolás korosztály még fogékony a klasszikus mesei értékekre, azok megőrzésére, átadására. Elismerés illeti a szervezőket helyi és országos szinten, valamint a kicsiket felkészítő pedagógusokat, amiért segítik ezen értékek fennmaradását.
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES. Szabadság (Kolozsvár)

2011. november 13.

Elkezdte működését az EMNT Szórványtanácsa
A Szórványtanács megalakulásával, annak konkrét struktúrájának, céljainak meghatározásával zárult a Konferencia az Erdélyi Szórványért második, brassói tanácskozása. A november 12-i eseményt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Brassó megyei szervezete a Brassói Magyar Napok keretén belül szervezte a Reménység Házában, olyan neves előadók részvételével, mint dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt. vezérigazgatója és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója. A Szórványtanács alakuló ülését Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke vezette, a jelenlévők között szerepelt Bajtai Erzsébet nagykövetné asszony, Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye esperese, Máté Sándor, unitárius lelkész, ifj. Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület elnöke, Boros Rezső, az Erdélyi Magyar Ifjak Szórványért szakcsoport tagja, Szász Ágnes, az Erdélyi Kárpát Egyesület brassói osztályának elnöke, valamint helyi vállalkozók és az EMNT területi szervezeteinek képviselői.
A Szórványtanács megalapítását hosszabb előkészítő munka előzte meg, melynek alapjait a május 13-14. között Temesváron lezajlott Szórvány és nemzetépítés című konferencia rakta le (itt született meg annak a szórványstratégiának a vitairata is, melyet Bodó Barna, a Magyar Állandó Értekezlet Szórvány Szakbizottságának elnökeként tett le a MÁÉRT asztalára).
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke az alakuló ülésen elmondta: „Az EMNT harminc Demokrácia-központtal, körülbelül száztíz munkatárssal rendelkezik, erre építhet az újonnan megalakult Szórványtanács.” A konkrét munkacsoportot viszont egy ennél szűkebb csapat képezi, melyet az EMNT szórvány-megyei szervezeteinek vezetői, illetve elismert szórványügyi szakemberek, köztük dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, dr. Erdei Ildikó, a Temes Megyei Civil Tanács elnöke, Gergely István „Tiszti”, a Lasarus Alapítvány elnöke, és nem utolsó sorban Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórványközpont vezetője, akit a jelenlevők felkértek a Szórványtanács irányítására, dr. Kovács Lehel István, az EMNT brassói alelnöke titkári segítségével. „A diagnózis felállítása érdekében a közös problémák feltárása az elsődleges cél.” – jegyezte meg Szegedi László, miután megköszönte a bizalmat, kihangsúlyozva, hogy a szórványkérdést depolitizálni kell. Szegedi László aláhúzta, hogy az új munkacsoportból kihagyhatatlan az egyház, az iskola és a civilek, valamint újra be kell vonni a vállalkozói réteget, akik saját forrást is biztosítanak majd a munkacsoport programjaihoz.
A Szórványtanács munkáját máris elkezdte, – körülbelül egy év alatt kívánja feltérképezni a szórványmegyék településeinek jelenlegi helyzetét, valamint az ott élő magyarok problémáit –, személyes felkeresések, kérdőívezés, statisztikai felmérések előzik majd meg a konkrét megoldás-csomagot. 
Erdély.ma

2011. november 15.

Brassói Magyar Napok: tegnap este zárult a kilencnapos rendezvény
Jövőben folytatjuk!
Fábry Sándor humorestje zárta hétfőn, november 14-én a 71 év után először megrendezett Brassói Magyar Napokat.
Az érdemes művész nemcsak kiváló humorával kápráztatta el a brassói magyarokat, hanem azzal a személyes vallomásával is, hogy nagyapja 1880-ban Brassóban született, így először lévén a Cenk alatti városban, az előadás mellett a levéltárban is kutatott.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte eseménysorozaton 9 napon keresztül 25 rendezvény mozgatott meg több mint 10 ezer Brassó megyei magyart. Mintegy 23 támogató, 25 partnerszervezet, 27 médiapartner, valamint sok önkéntes állt a Brassói Magyar Napok mögött, példátlan összefogást tanúsítva. A rendezvénysorozat védnökei: Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese; Németh Zsolt, parlamenti államtitkár; Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke; Deutsch Tamás, Európai Parlamenti képviselő; Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete.
Dr. Semjén Zsolt levélben biztosította a rendezvény résztvevőit arról, hogy a szórványkérdés kikerült a perifériáról, és egyenrangú részese lett az egységes nemzetstratégiának, az idén októberben elindított Nemzeti Regiszter pedig immár intézményes formában is megerősíti a kormány hitvallását, mely szerint a nemzet minden tagja, legyen bárhol is a világban, egyformán fontosnak számít.
A Brassói Magyar Napok kiemelt meghívottja a délvidéki szórványból először Brassóba érkező Rúzsa Magdi volt, akinek koncertje mintegy 1500 személyt vonzott Brassó megyéből, de a Székelyföldről is.
A II. Konferencia az Erdélyi Szórványért – amelyen felszólalt az első hivatalos erdélyi útján lévő dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Csete Örs, a Határtalanul program vezetője is – adott helyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szórványtanácsa megalakulásának.
Igen nagy sikerű volt a mintegy 600 érdeklődőt megmozgató Ökumenikus Kórustalálkozó, vagy a hagyományos termékek kétnapos vására, a gyerekek kézműves műhelye is. Toró Tamás, a EMNT Brassó megyei szervezetének elnöke záróbeszédében elmondta, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő rendezvénysorozat elérte célját, sikerült megmozgatni, összekovácsolni a brassói magyarokat, sikerült ünnepet teremteni a szürke hétköznapokban. Kiemelte, hogy a stratégiai cél az, hogy a brassói magyarság, a nemzet délkeleti határának őrsége, erős pilléreken álljon, és a tömbmagyar vidékek, a Székelyföld mellett nem szabad elfeledkezni az erdélyi szórványról sem. Beszéde végén ígéretet tett arról, hogy jövőben ugyanitt, hasonlóan, de még változatosabb programmal folytatódnak majd a Brassói Magyar Napok.
Erdély.ma

2011. november 15.

Tegnap este ért véget a Brassói Magyar Napok rendezvénysorozat
November 6-14. között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Magyar Napokat szervezett Brassóban. Az esemény több mint tízezer Brassó megyei magyart mozgatott meg. Mintegy 23 támogató, 25 partnerszervezet, 27 médiapartner, valamint sok önkéntes állt a rendezvény mögött. 
A programsorozat védnökei: Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese; Németh Zsolt, parlamenti államtitkár; Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke; Deutsch Tamás, Európai Parlamenti képviselő; Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete. 
A kiemelt meghívott a délvidéki szórványból először Brassóba érkező Rúzsa Magdi volt, akinek koncertje mintegy 1500 személyt vonzott a színpad elé. 
A II. Konferencia az Erdélyi Szórványért – amelyen felszólalt az első hivatalos erdélyi útján lévő dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Csete Örs, a Határtalanul program vezetője is – adott helyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szórványtanácsa megalakulásának. 
Fábry Sándor humorestje zárta hétfőn, november 14-én a 71 év után először megrendezett Brassói Magyar Napokat. Az érdemes művész nemcsak kiváló humorával kápráztatta el a brassói magyarokat, hanem azzal a személyes vallomásával is, hogy nagyapja 1880-ban Brassóban született, így először lévén a Cenk alatti városban, az előadás mellett a levéltárban is kutatott. 
Toró Tamás, a EMNT Brassó megyei szervezetének elnöke záróbeszédében elmondta, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő rendezvénysorozat elérte célját, sikerült megmozgatni a brassói magyarokat, sikerült ünnepet teremteni a szürke hétköznapokban. Jövőre még változatosabb programot ígért. (közlemény)
Transindex.ro

2011. november 16.

Kirándulások Határtalanul!
November közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák vett részt külhoni tanulmányi kiránduláson a Határtalanul! program keretében – mondta Csete Örs, a program vezetője az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottság keddi ülésén.
Csete Örs kifejtette: a Határtalanul! programban meghirdetett tanulmányi kirándulásokon és együttműködésekben a 2011/2012-es tanévben 16 832-en vesznek részt. A szeptemberi programkezdéstől november közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák utazott a szomszédos országok valamelyikébe, és közel 600 magyarországi és külhoni szakképző iskolás találkozott valamilyen szakmai együttműködés kapcsán. A bizottsági ülésen jelezte, hogy míg tavaly 200 millió forint állt a program rendelkezésére, idén ez az összeg 450 millió forint. Hozzátette: a nyertes iskolákkal a szerződéskötések, az utazások és a találkozások folyamatosak, még novemberben valamennyien megkapják támogatási szerződésüket. Példaként említette, hogy egy dabasi szakképző iskola 15 nőiruha-készítő és kereskedelem szakos diákja november 21-én indul a Kovászna megyei Barótra, hogy partneriskolájuk diákjaival közösen egy népi motívumokkal díszített ruhakollekció munkálatait befejezze. Az együttműködés első szakaszában, november elején a baróti diákok látogattak Magyarországra, itt készült el a kollekció terve. "A Határtalanul! program a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretszerzést és a szakmai tapasztalatszerzés mellett egy szemléletmód kialakulását is elősegíti, mely legjobban egy kalocsai diák külhoni fiatalokkal vívott focimeccset követő megjegyzéséből érthető meg: Vesztettünk, de sebaj, mert így is a magyarok győztek." – fogalmazott a programvezető. Csete Örs tájékoztatójában nagy hangsúlyt fektetett a Határtalanul! program további feladataira is. Elmondta, hogy már dolgoznak a külhoni tapasztalatszerzés lehetőségeinek további bővítésén: egy EU-s pályázaton nyert támogatással magyarországi és felvidéki iskolaigazgatókat kívánnak segíteni közös projektek kidolgozásában. Programot készítenek elő a nemzeti összetartozás iskolai emléknapjának megszervezésére, és zajlik a jövő évi pályázati felhívások előkészítése is, melyek keretében – a 2012. költségvetésben erre a célra elkülönített összegtől függően – reményeik szerint a gimnáziumok számára is megnyílik a Határtalanul! programban való részvétel lehetősége. Tervezik, hogy a pályázati kiírásnál a húszfős létszámhatárt feloldják, valamint, hogy Horvátország és Szlovénia magyarlakta területeire is lehetne majd kirándulásokat szervezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. június 1.

Az idén húsz százalékkal nőtt az érdeklődés a Határtalanul! tanulmányi kirándulási program iránt,
Az idén húsz százalékkal nőtt az érdeklődés a Határtalanul! tanulmányi kirándulási program iránt, a legkedveltebb úti cél továbbra is Erdély - közölte a Bethlen Gábor Alapkezelő az MTI-vel. A pályázatokról még júniusban döntés születhet.
Az alapkezelő tájékoztatása szerint a határidőig beérkezett 743 pályázat száma azt jelzi, hogy a program rendkívül sikeres, az érdeklődés a tavalyihoz képest 20 százalékkal növekedett. A legkedveltebb célterület továbbra is Erdély.
A rendelkezésre álló 435 millió forint mintegy kétszeresére 314 település általános és középiskolája pályázott kirándulási programtervekkel, külhoni magyar iskolákkal való szakmai együttműködési elképzelésekkel. A nyertesekről még júniusban megszülethet a döntés.
A programban már kialakult szabályok szerint a diákok tudatosan készülnek az utazásra: az indulás előtt megtartott Határtalanul! órákon az útiterv mellett áttekintik a magyarság földrajzi széttagoltságának okait, a meglátogatandó régió kultúráját, az ott élő magyarok történetét és sikereit. Az osztályok útinaplót készítenek, videofilmet állítanak össze az élményekből, hazatérve pedig értékelő órán számolnak be tapasztalataikról.
A Határtalanul! program keretében a jövő tanévben részt vevő közoktatási intézmények 77 százaléka azt is vállalta, hogy ha nyer, egy iskolai napot szentel a nemzeti összetartozásnak. Ez azt is jelenti, hogy jövőre a kiutazó 15 ezer diákon kívül az iskolatársak, körülbelül mintegy 150 ezer fiatal is találkozni fog egy teljes tanítási nap keretei közt a gondolattal, hogy "bárhol is legyen a szülőföldünk, mi magyarok összetartozunk, határtalanul".
A tájékoztatás szerint az utazási és szállásköltségeket tavaly elnyert 370 iskola diákjainak többsége májusban és júniusban utazik.
Csete Örs, a Határtalanul! program vezetője arról számolt be: számos iskolát felkeresve azt tapasztalta, hogy a külhoni utak "sikerre vannak ítélve": a diákok fele még soha nem járt külföldön, így mind az elvárások, mind az élmények is különlegesek.
A kiutazó fiatalok ezreinek legnagyobb élménye, hogy nemcsak Magyarországon beszélnek és éreznek magyarul - fűzte hozzá.
A program keretében eddig 21 ezer fiatal jutott el a szomszédos országok magyarlakta területeire, ahol átlagosan négy és fél napot töltöttek. MTI

2012. december 19.

Nemzetpolitikai államtitkárság: ülésezett a Máért oktatási szakbizottsága - A nemzeti felsőoktatási és köznevelési intézményrendszer átalakulásának a külhoni magyarság oktatását érintő változásairól szóló beszámoló szerepelt napirenden a többi között a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) oktatási és kulturális szakbizottságának szerdai, budapesti ülésén.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, hogy a negyedik alkalommal megtartott ülésen tájékoztató hangzott el a Balassi Intézet tevékenységéről, valamint a külhoni magyar kulturális és oktatási terület ösztöndíjprogramjairól.
A szakbizottság meghallgatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati tapasztalatainak összegzését, a Határtalanul! és az Óvodák éve program értékelését, és tájékozódott a Külhoni magyar kisiskolások éve program tervezetéről.
A testület ülésén, amelynek elnöki teendőit Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár látja el, a határon túli magyar és a magyarországi pártok delegáltjain kívül részt vett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Csete Örs, a Határtalanul! program igazgatója és Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója.
(MTI)

2013. február 27.

Kallós Zoltán: a mezőségi magyar ember kétszáz éve él a szórványban
Értetlenül áll Szász Jenőnek az önkéntes területfeladásra és a szórvány kiköltöztetésére vonatkozó kijelentése előtt Kallós Zoltán néprajztudós. Abból a több mint egymilliárd forintból, amit Szász Jenő kapott a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére, meg lehetne oldani nem csak az erdélyi, hanem a moldvai szórvány anyagi gondjait is – vélekedett Kallós Zoltán.
– Szívesen elbeszélgetnék a szórvány kérdéséről Szász Jenővel. Vajon járt-e valaha szórványban? Ne riogasson a szórvány halálával, mivel a mezőségi magyar ember, a történelem viharai miatt, már kétszáz éve szórványban él, és remélem, még sokáig élni fog. A mezőségi magyarok még mindig ugyanúgy ragaszkodnak szülőföldjükhöz, kutúrájukhoz, egyházukhoz. Ezt bizonyítja a magyar népi kultúrának az az archaikus rétege, ami itt maradt fenn a legkésőbbi időkig. Ha nem is tudnak magyarul, vállalják a magyarságukat. Szász Jenő nagyot hibázott ezzel a kijelentésével, bizonyára jócskán vesztett népszerűségéből az erdélyi magyarok körében. Ha Szász Jenőt olyannyira érdekli a szórvány, akkor látogassa meg Budapesten az Apáczai Közalapítvány volt igazgatóját, Csete Örsöt, aki az elmúlt években több mint 300 ezer kilométert utazott a Kárpát-medence magyarlakta területein, hogy megismerje a magyar nyelvű oktatás fontosabb szereplőit. Csete ellátogatott olyan kis erdélyi szórványtelepülésekre is, ahol mindössze két-három magyar élt a faluban – magyarázta lapunk kérdésére Kallós Zoltán. (Csete Örsöt idén január 1-jétől nevezte ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatójának – szerk. megj.).
Nézze meg továbbá nem csak a válaszúti, hanem a szamosújvári, a kőhalmi, a vicei és a sármási kollégiumot (ez utóbbit ebben a tanévben indítottuk be), vagy a Böjte Csaba által vezetett alapítványt – ajánlotta Kallós. Akár azt is hozzátehetném, hogy jó lenne, ha nem csak a magyar, hanem a román kormány is jobban odafigyelne a kistelepüléseken működő iskolákra, hiszen még a román tannyelvű iskolák is nehéz körülmények közepette működnek ezekben a helységekben – fűzte hozzá Kallós.
– Abból a keretből, amit Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére fordítanak, meg lehetne oldani a Kárpát-medencei szórvány gondjait. Nem hiszem, hogy a politikusok kellő figyelmet fordítanak az elemi tagozatos magyar tannyelvű osztályokra. Tudni kell, hogy a már létező szórványközpontok a nagyon nehéz szociális és társadalmi helyzetből gyűjtik össze a gyerekek többségét, ennek ellenére a tízéves tapasztalat azt mutatja, hogy értékes magyar emberekként nőnek fel. Van olyan nyolcéves tanítványunk, aki a forró csoki megvásárlására kapott heti egy lejt hazaviszi hétvégén édesanyjának, mert tudja: szükség van még arra a kis pénzre is. Egy másik kislányt az édesanyja egy szál ruhában engedett el otthonról a válaszúti kollégiumba. Egy hétéves kisfiú akkor látott életében először vonatot, amikor szülőfalujából Válaszútra hozták tavaly ősszel. A Kallós Alapítvány elnökével, Balázs-Bécsi Gyöngyivel együtt pontosan tudjuk: milyen körülmények közepette élnek nem csak a növendékeink, hanem azok szülei is. Munkalehetőség nincs, a háztáji gazdaság pedig csak a legszükségesebbet biztosítja a családnak. Sok növendékünk, amikor idejön, csak levest eszik, mert nincs kétfogásos ebédhez szokva. S ha ezeket a tényeket nem vesszük figyelembe, ha nem próbálunk gazdaságilag is lépni, akkor pár év múlva nem lesz középiskolás, majd egyetemista, aki magyarul tanuljon – magyarázta Kallós.
Megtudtuk: a Kallós Alapítvány jelenleg több mint 90 elemista gyereknek biztosít otthont, akik 26 településről jönnek.
– Az észak-mezőségi falvakból származó gyerekek többsége olyan közösségekből jön, ahol 15-20 magyar él. Nagyrészük jobban tud románul, mint magyarul, amikor Válaszútra érkezik. A szomszédos Bonchidáról 20 gyerek ingázik. Fontosnak tartjuk, hogy az itt tanuló gyerekek 24 százaléka vegyes házasságból származik, ami a minőségi oktatásnak köszönhető. Az idén hozta el a válaszúti óvódába kisfiát a zsuki rendőr, hogy az magyarul tanuljon – hangoztatta.
Kallós Zoltán magától értetődő természetességgel közölte, hogy vegyes nemzetiségű faluban nőtt fel, ahol románok, magyarok és cigányok éltek, és ennek köszönhetően mindhárom nyelvet megtanulta, és válaszúti cigányasszony szomszédjával ma is tökéletesen beszél cigányul.
A néprajztudós büszkén mondta el, hogy egyik tanítványuk rajzai bekerültek egy gyerekeknek szóló, nemrég Budapesten napvilágot látott verseskötetbe illusztrációként.
– A politikusoknak nagyon oda kell figyelniük a szórványban élő romániai magyarságra. Ha nem ügyelnek, ha nem szívlelik meg a szakemberek és az ott dolgozók tanácsait, akkor 15-20 év alatt akár 500 000 magyart is elveszíthetünk... – összegzett Kallós Zoltán.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

2013. december 17.

Könyv- és cédébemutató: megjelent a Kallós Archívum
Zsúfolásig telt csütörtökön este a kolozsvári főkonzulátus rendezvényterme, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a Kallós Archívum című, 20 CD-ből álló, a neves néprajzkutató által összegyűjtött népzenét tartalmazó lemezekkel, illetve Csete Örs Az utolsó magyar című kötetével.
Magdó János főkonzul előbb Kallós Zoltánt kérte fel Csete Örs kötetének a méltatására, a szerző az Apáczai Közalapítvány ügyvezetője volt tizenkét éven át, jelenleg az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatója.
Kallós Zoltán elmondta: Csete Örs fáradhatatlanul járta a szórványban azokat a falvakat, ahol már csak néhány magyar él, de van olyan település is, ahol csupán egyetlen egy. Nemcsak Erdélyt, hanem Felvidéket, Kárpátalját, Délvidéket is bejárta, így ezekről a vidékekről is ki lehetne adni egy-egy ilyen kötetet. – Sajnos, ebbe a könyvbe csak egy nagyon kicsi része került bele azoknak a falvaknak, ahol ilyen szomorú a helyzet. Kritizálnom kell a papságot, mert nem sokat törődnek a szórvánnyal, de a gyülekezetekkel sem. Ezt hivatásszerűen kellene végezni, hittel és odaadással, minden önzés nélkül. Nem akarok neveket említeni, de Válaszút környékéről is sokakat felsorolhatnék a papok közül, akik nem nagyon törődnek a hívekkel, pusztulnak az egyházi birtokok és a magyarság. Dicsérni tudom csak Csete Örs munkáját, gyönyörű szövegek, népdalok, fotók vannak ebben a kötetben – mondta Kallós Zoltán.
Szabadság (Kolozsvár)

2014. május 31.

Szigetek, szórványok, zárványok
Szórványról – másként. Ez az alaphangja a Korunk újabb szórványszámának. (Az 1989 után megújult folyóirat 1991 novemberében hívta fel először nagyobb nyomatékkal szórványgondjainkra a figyelmet.) Mi indokolja a roppant bonyolult témakör újszerű megközelítését? Bodó Barna politológus és egyetemi oktató a 2011-es romániai népszámlálás riasztó adataiból indul ki: miközben a tömbben élő magyarság demográfiai mutatói javulnak vagy stagnálnak, a szórványnak minősülő megyékben a magyarok lélek- és arányszáma drasztikusan csökken. Ezekről a kérdésekről nemcsak beszélni kell. "Nemzetstratégiai lépésekre van szükség – érvel a tanulmány szerzője –, a szándéktól el kellene jutni olyan közpolitikai programok megfogalmazásáig, amelyek mögött egyrészt világosan azonosítható a (kisebbségi-nemzeti) közösségi szerepvállalás, másrészt a megvalósulás feltételei is biztosítottak."
Nem siratni kell a szórványt – ez csendül ki az elméleti-módszertani jellegű tanulmányokból (Bodó Barna, Vetési László, Péntek János, Csete Örs) és a helyszínfelmérő helyzetképekből, Bakó Botond, Balázs-Bécsi Gyöngyi, Balázs-Bécsi Attila, Ambrus Attila, Szilágyi Aladár, Dáné Tibor Kálmán, B. Kovács András, László Erdei Edit, Oláh-Gál Elvira írásaiból egyaránt –, hanem stratégiateremtéssel és gyakorlati építőmunkával gátat vetni a szigetek szórványosodásának, a szórványok elzárványosodásának. Maga az újabb szakirodalom is immár az összmagyar szórványprogram kidolgozásának folyamatáról tanúskodik, felelősségteljes építőmunkára ösztönöz. Ezért is kerülhetett a Korunk júniusi számának fókuszpontjába a határokon átívelő szórványmentés.
A Százéves éjszaka képeire (Iancu Laura versei), Az elmúlás megragadására (Széman Emese Rózsa) és A Kárpát- medence magyar fiataljaira (Péter Árpád) egyaránt figyel a szerkesztőség.
Cseke Péter. Népújság (Marosvásárhely)



lapozás: 1-30 | 31-46




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék